Amerikában alkotmányos jog minden embernek a boldogság keresése. Természetesen magához a boldogsághoz is lenne jogunk, de nagyon sokan mégis egész életünkben keressük, mégse érezzük azt, hogy úgy igazán megtaláltuk volna. Mintha a boldogság mindig pont kiszökne az ujjaink közül és magunkban meg is magyarázzuk, hogy ha csak x és y másképp
lenne az életünkben, akkor már biztosan el is értük volna a várva várt boldogságot. Szinte nem ismerek olyan embert, aki ne tudná megfogalmazni, hogy neki mi hiányzik az életében a boldogságához. Valahogy viszont mégis azt tapasztaljuk, hogy hiába kaptuk meg azt az egyetlen dolgot, új problémák és hiányok lépnek fel és úgy összességében mégse lettünk boldogabbak.

Vajon miért is van ez, hogy hiába törekszünk, mégse érezzük, hogy révbe értünk volna? És úgy amúgy is, mi az ami tényleg boldoggá tesz minket? Mit tehetünk a saját boldogságunkért?

Számos kutatás bizonyítja, hogy az emberek igazán nem tudják vagy legalábbis félréértik, hogy mi tenné őket boldoggá – sőt a legtöbb esetben olyan dolgokról hiszik, hogy boldoggá tenné őket, aminek a valóságban szinte semmi szerepe nincs a boldogságban.

Fontos megértenünk, hogy az egyéni boldogságérzetünk 3 meghatározó tényezőből áll össze.

1. Körülmények – milyen házban élünk, mennyi a fizetésünk, hogy nézünk ki, milyen a munkánk, házasok vagyunk-e vagy egyedülállók, mik történnek velünk az életünk.
2. Genetika – milyen a genetikai meghatározottságunk a boldogságra, milyen “boldogsággéneket” örököltünk a szüleinktől
3. Tetteink – annak a hatása, amit mi magunk teszünk a boldogásunkért

Ez a 3 faktor különböző mértékben befolyásolja a szubjektív jóllétünket, az emberek nagy része pedig rossz helyen kopogtat. A legtöbben ugyanis hihetetlen módon felülbecsüljük a körülményeink és velünk történt események hosszútávú hatását a boldogságunkra. Több pénz, magasabb beosztás, gyönyörű ház, új autó, párkapcsolat… ugye mindannyian vágyunk ezekre?

Ezt természetesen megnézhetjük a másik oldalról is: mégis ki akarna alacsony fizetésért dolgozni, szegényes körülmények között ráadásul társ nélkül élni?

A gond viszont azzal van, hogy hiába vagyunk benne teljesen biztosak, hogy egy lottó nyeremény megváltoztatná az életünket és örökre boldoggá tenne, a valóságban viszont bár rövidtávon örömet okozna, de egy évvel később a boldogságszintünk körülbelül ugyanoda térne vissza, mint amilyen most. Úgyanígy elmondható ez a velünk történt tragédiákról is, természesen rövid távon sokat csökkenne a boldogságunk ha mondjuk elütne egy autó és lebénulnánk, de megküzdenénk vele és körülbelül egy év múlva ugyanolyan boldogok lennénk mint most. Szinte hihetetlen, de a velünk történt eseményeknek és a körülményeinknek csupán 10% hatása van a boldogásunkra – míg a legtöbben úgy gondoljuk, hogy ez a hatása inkább 80-90%. Nagyon felülbecsüljük a mértéket annak, amennyire boldogok lehetnénk attól ha a körülményeink pozitív irányba változnának és azt is, hogy mennyire lennénk boldogtalanok, ha a negatív irány következne be. Így kényelmesen el lehet tölteni egy életet olyan dolgokat hajhászva, amik igazán sose fognak minket boldoggá tenni és olyan eseményektől szorongva, amik ha bekövetkeznének, akkor se lenne olyan nagy negatív hatása az életünkre, mint ahogy mi azt gondoljuk. Na de miért is van ez? Mi emberek nagyon gyorsan alkalmazkodunk és hozzászokunk szinte mindenhez, ami velünk történik. Nem számolunk azzal, hogy ha valami megváltozott a körülményeinkben, akkor nagyon gyorsan az válik az új normává és hamarosan már nem fogjuk ugyanannyira értékelni az új házat/állást/autót, mint akkor, amikor megkaptuk őket. Ehelyett inkább új célokat fogunk keresni, az alap lesz, amink már megvan és azt érezzük majd, hogy még több kellene, akármennyink is van. Az ember agya amúgy a negatív körülményekhez is ugyanilyen jól alkalmazkodik, sokkal gyorsabban és hatékonyabban tudunk megküzdeni nehézségekkel, mint amire alapvetően számítunk magunktól. Fontos tehát a helyén kezelnünk a vágyainkat, amik az életünk körülményeinek megváltoztatására sarkallnának minket – nem arról van szó, hogy ezek nem lennének valid célok de életünk boldogságát ne várjuk tőlük.

A körülményeink mellett sokan szokták említeni a genetika szerepét, akkor amikor saját vagy mások boldogságáról beszélnek. Úgy hisszük, hogy mi csak úgy alapjáraton boldogtalannak születtünk, a szüleinket se láttuk sose boldognak, így nyilvánvalóan mi is ezt örököltük és esélyünk sincs ebből kilábalni. Ennek persze az ellenkezőjét is gondolhatjuk, vannak akik csak “jó géneket” örököltek, mindig boldogok, mindegy mi történik velük. A kutatások viszont azt mutatják, hogy bár a genetikának valóban meghatározó szerepe van a szubjektív boldogságérzetünkben -egészen pontosan 50%- azért egyáltalán nincs mindent eldöntő szerepe. Másképp fogalmazva, könnyebb úgy boldognak lenni, ha a génjeink ehhez hozzásegítenek, de akkor sem kell eltemetnünk a boldogságunkat, ha kifejezetten “boldogtalan géneket” örököltünk.

A boldogságunk egészen 40%át ugyanis a mi tetteink határozzák meg. Itt pedig nagyon fontos, hogy tettekről van szó. A boldogság ugyanis nem egy állapot, amit ha elértünk, akkor életünk végéig üldögélhetünk benne, hanem egy nagyon is dinamikus és folyamatos változásban lévő szubjektív élmény, amiért napi szinten tehetünk. A cikk 2. részében azokról a konkrét cselekedetekről lesz szó, amikkel mi növelni tudjuk a saját boldogságélményünket. Egyszerű és mindenki számára elvégezhető stratégiák következnek majd, amiknek a kulcsa az, hogy nem elég tudni róluk, tényleg csinálni kell őket. A hatás viszont nem marad el. Ma is választhatjuk azt, hogy teszünk magunkért és a kezünkbe vesszük a boldogságunk.