A rohanó életünkben a legtöbb tettünk automatikus, a mögöttes szándék felismerése nélkül zajlik. Ez nagyon sok esetben előnyös számunkra, ugyanis az agynak kimerítő lenne minden pillanatban a tudatba hozni a cselekedeteink hátterében meghúzódó akaratot. Gondoljuk csak bele abba, hogy mennyire lefáradnánk, ha minden lépésünknél a tudatunkban lenne a láb felemelésének szándéka vagy a vágy arra, hogy előre haladjunk. Az automatizmusok tehát kifejezetten sok energiát spórolnak nekünk és segítenek minket abban, hogy a mindennapokban hatékonyan és gyorsan működjünk. 

Nem csak a járás vagy légzés lehet viszont automatikus, hanem a szokásaink, konfliktuskezelésünk, megküzdési módjaink, és még a gondolataink is, tehát szinte minden már megtanult viselkedésünk.

A gond az, hogy ezeket a mintákat nagyon sokszor gyerekkorból hozzuk és felnőttként is ezek alapján működünk, anélkül, hogy felülvizsgálnánk, hogy egy-egy cselekedetünk ténylegesen szolgálja-e a mögöttes szándékunkat. Érdemes tehát feltenni magunknak a kérdést, hogy -úgy viselkedünk-e, -azokat a dolgokat csináljuk-e, -azzal töltjük-e az időnket, ami tényleg egyezik az értékeinkkel.

Tudatos embernek gondoljuk magunkat, de az igazság az, hogy ahhoz, hogy ténylegesen tudatosak legyünk állandó odafigyelésre és jelenlétre van szükség az életünkben. 

Azok a pillanatok, amikor azt érezzük, hogy erős érzelmek befolyásolták a viselkedésünket (és később meg is bántuk) sűrűn jeleznek automatizmust. Sokszor tudjuk például, hogy szülőként vagy házastársként nem érünk el vele sokat, ha felemeljük a hangunkat, de ez nem jelenti azt, hogy nem tesszük meg a következő alkalommal is. Ez pontosan azért van, mert itt a cselekedet maga gyorsabban jön (hiszen automatikus), mint hogy át tudnánk gondolni, hogy mire lenne szükség ebben a helyzetben. 

Ugyanígy sokszor automatikusak azok a szokásaink, amiket tudjuk, hogy nem szolgálnak minket, de mégis folytatjuk őket. Lehet ez valamilyen addikció, de akár kisebb dolgok is, pl. esténként megnézünk még egy sorozatrészt az alvás helyett, vagy nem szánunk időt azokra a szokásokra, amik amúgy feltöltenének minket. 

Az automata működés mögött – gyerekkori minták

Általában az automata viselkedéseink mögött gyerekkori tapasztalatok húzódnak meg. Életünk első évei befolyásolják azt, hogy mennyi bizalmunk lesz az emberekben a jövőben, milyen kapcsolati kötődésünk lesz, és hogy alapvetően miket gondolunk a világról, az emberekről és önmagunkról. Ha ebben az időszakban nem egészséges mintákat láttunk, akkor ezeket (akár az akaratunk ellenére is) tudattalanul továbbvihetjük. 

Sokszor azt vesszük észre, hogy ugyanazokat a köröket futjuk, ugyanabban a konfliktusban, vagy ugyanolyan kapcsolatokban találjuk magunkat, újra és újra. Ez azért van, mert a mintáink valamilyen szinten a személyiségünkbe épülnek, nehéz változtatni rajtuk. A változtatáshoz ugyanis szembe kéne néznünk fájdalmakkal, sérülésekkel gyerekkorunkból, diszfunkcionális családi példákkal. A fájdalmat pedig természetes módon általában próbáljuk elkerülni, még akkor is, ha hosszútávon ez nincs előnyünkre. A fájdalomhoz való viszonyunkról bővebben itt olvashattok: 

A tudatossághoz vezető út

A tudatos döntésekig kemény munka vezet, de ez az, ami által igazán önazonos életet tudunk élni, így megéri a befektetett energiát. Pár hasznos gyakorlat ezen az úton:

1. Alapértékek meghatározása – ha változtatni szeretnénk, akkor először is tudnunk kell, hogy mi az, ami igazán fontos nekünk. Mivel szeretnénk tölteni az időnket? Milyen emberek szeretnénk lenni? Milyen kapcsolatot szeretnénk másokkal és saját magunkkal? Hogyan szeretnénk a nehézségeket kezelni? Ezeket és ezekhez hasonló kérdéseket kell feltennünk, és időt adni magunknak az önvizsgálatra. Ha épp elégedetlenek vagyunk az életünkkel, akkor lehet, hogy elcsúszás van az értékeink és az aktuális életvezetésünk között. 

2. STOP módszer – ha azt érezzük, hogy elsodornak az érzelmeink

• Stop (állj meg), ha sikerült megállni egy pillanatra is, az már fél siker. Ugyanis ez alapfeltétele annak, hogy tudatosan és ne az automatizmusaink alapján cselekedjünk. Adj időt magadnak. 
• Take a Breath (vegyél egy mély levegőt), ez segít abban, hogy kicsit megnyugodjon az idegrendszerünk, szünetet tartsunk, így később tudatosabb döntéseket hozhassunk.
• Observe (figyeld meg az érzéseidet és testi érzeteidet) – szánj arra pár pillanatot, hogy csak megfigyeled mi történik épp a testedben és a lelkedben. Ez egy jó lehetőség arra is, hogy átgondold, hogy mi történik éppen. A viselkedésed vajon egybecseng-e az alapértékeiddel és a szándékoddal az adott helyzetben?
• Proceed (haladj tovább nagyobb tudatossággal) – az előző lépések után vissza tudsz térni és tudatosabb döntéseket tudsz hozni.

3. Mindfulness és önegyüttérzés

Ahogy látható, a tudatos életet tanulni, gyakorolni és fejleszteni kell. Olyan ez, mint egy izom, szépen lassan lehet kidolgozni, és aztán fenn is kell tartani, karbantartást is igényel. A mindfulness (a jelen pillanat ítélkezésmentes megélése) beépítése a mindennapjainkba óriási segítséget tud adni nekünk. Minden egyes pillanat, amikor  kilépünk az automata üzemmódból és a jelenre fókuszálunk segít megerősíteni a tudatosságunkat és igazán önazonosan élni. 

Mindfulness mellett pedig legalább ugyanakkora szükségünk van önegyüttérzésre is. Arra a képességre, hogy az élet sűrűjében, bármi is történjen, mi önmagunk mellett állunk. Nem hibáztatjuk és bántjuk magunkat, hanem támogatással és szerető motiválással fordulunk magunk felé. Az önegyüttérzés lehetőséget ad nekünk arra, hogy önreflexiót és önszeretetet gyakoroljunk egyszerre, az élet bármelyik pillanatában. 

Az önegyüttérzésről részletesebben itt olvashattok: