Önegyüttérzés azt jelenti, hogy ugyanúgy bánunk saját magunkkal, mint egy hozzánk igazán közel álló baráttal. Önmagunk szövetségesévé válunk, és szigorú önkritika helyett – amit oly sokan oly sokszor gyakorlunk, amikor valami vélt vagy valós hibát elkövetünk – együttérző és szeretetteljes módon támogatjuk magunkat.

Ha gyermekként a szüleink leginkább szigorúsággal és kritikával viszonyultak hozzánk, akkor nagy az esély arra, hogy felnőttkorban ez a szülői hang belső hanggá válik, és önmagunktól is ugyanezt kezdjük el kapni. Így az az ember, akivel a legtöbb időt töltjük, és akivel a legtöbb beszélgetést lefolytatjuk -saját magunk- , állandóan a hiányosságainkra kezd el emlékeztetni minket, és akár a legkisebb dolgokért is ostoroz. Ez a fajta kommunikáció önmagunkkal természetesen fájó, és semmiféle pozitív hozadéka sincs, mégis a mindennapjaink részét képezi.

Önegyüttérzés gyakorlásával azonban ez megváltoztatható. Foghatjuk a saját kezünket, figyelmet adhatunk magunknak és motiválhatjuk magunkat az életünk kiteljesítésére. Van valami hihetetlen ereje annak, amikor az ember rádöbben, hogy mindegy mi történik, van valaki aki mindig mellettünk lehet és segíthet, akitől szeretetet kaphatunk és akinek a tanácsát kikérhetjük – ez a személy pedig saját magunk.

Az önegyüttérzésnek Kristin Neff leírásában 3 ugyanolyan fontos komponense van:

• Mindfulness – a jelen pillanat átélése elfogadó attitűddel – mit érzek, mi jár a fejemben, milyen érzetek vannak a testemben, mi vesz körül
• Közös emberi sors – annak a felismerése, hogy mindannyian tökéletlen emberek vagyunk, mindenkinek vannak nehézségei és hibái, de legbelül mindannyian csak szeretetre és boldogságra vágyunk
• Szerető kedvesség – önmagunkhoz való kedves és támogató viszonyulás

Beszéljük is át ezt a 3 komponenst kicsit részletesebben.

A mindfulness a jelen pillanat megítélés nélküli megélését jelenti, attől függetlenül, hogy éppen mi történik. Szemlélődő és érdeklődő módon megfigyeljük, hogy mi történik körülöttünk és mi zajlik bennünk, milyen érzések jönnek fel, milyen érzetek vannak a testünkben, milyen gondolatok merülnek fel. Ez a komponens azért kulcsfontosságú az önegyüttérzésben, mert sokszor annyira kevés időt fordítunk magunkra, vagy annyira nehéz szembenézni a nehézségeinkkel, hogy észre se vesszük, hogy igazából mi játszódik le bennünk. Mindfulness segítségével elkezdhetjük tisztábban látni magunkat és az életünket.

A közös emberi sors gondolata egyfelől teljesen triviális, viszont mélyebben átgondolva kifejezetten felszabadító tud lenni. Ahelyett ugyanis, hogy azt várnánk, hogy mikor lesz az életünk tökéletes, felismerjük azt, hogy az élet igenis mindenkinek nehéz néha. Nincs egy olyan pont, amikor végre minden helyre jön és csak boldog lesz, mert az élet a legalapvetőbb természeténél fogva hordoz csodákat és gyötrelmeket egyaránt. Természetesen mindannyian szeretnénk inkább csak a csodákat megtapasztalni. Annak az elfogadásával azonban, hogy a nehézségek is gyökerestül részei az életünknek, és a fájdalmainkban nagyon sok más emberrel osztozunk, nagyon sok irracionális elvárástól és csalódástól kímélhetjük meg magunkat. Azontúl pedig, hogy ez a komponens segít elfogadni az élet negatív aspektusait, arra is rávilágít, hogy hibázni ember dolog – így pedig könnyebb lesz a saját hibánkkal is elnézőbbnek lennünk és másokkal is együttéreznünk.

A harmadik elem, a szerető-kedvesség pedig teljes mértékben meg tudja változtatni a belső dialógusainkat. Amikor nehézségeket tapasztalunk meg, az agyunk meg szeretne küzdeni a problémával – legyen ez akár külső vagy belső eredetű -. Önmagunk kritizálása, problémákon való rágódás vagy helyzetekből való elmenekülés igazából ősi és már jelen életünkben nem működő megküzdési mechanizmusok aktiválódása. A motiváció az lenne, hogy jobb legyen, de ahelyett csak egyre rosszabbul leszünk. Önmagunkhoz való szerető kedvességgel és támogatással való odafordulás, ill. önmagunk nyugtató érintése viszont egy az emberi evolúció alatt később kifejlődött nyugtató-gondoskodó stresszválaszt indít be, aminek az aktiválása növeli a biztonságérzetünket és csökkenti a stresszszintünket – más szóval ugyanazokkal a problémákkal megtanulunk hatékonyan megküzdeni, önmagunkról gondoskodni és önmagunknak biztonságérzetet teremteni.

Az önegyüttérzés gyakorlása napi szinten is sok változást tud hozni az életünkbe, hosszútávon viszont teljesen transzformatív jellegű. A kialakulása befektett munkát és energiát kíván meg tőlünk, idővel viszont a tanultak egyre elmélyülnek és önmagunkban egy igazán bölcs és támogató szövetségesre lelünk.

Békési Edina, Pszichológus, Board Certified Behavior Analyst

Felhasznált irodalmak:

• Kristin Neff, PhD , Christopher Germer, PhD – The Mindful Self-Compassion
  Workbook
• Kristin Neff, PhD – Együttérzés önmagunkkal
• Tara Brach – Radikális Elfogadás
• Jack Kornfield – A bölcs szív