Mit NE mondjunk a lombik programon átmenő szerettünknek – És mit tehetnénk/mondhatnánk helyette

Gyakran amikor az ember lánya valamilyen nehézséggel találja szembe magát (és a lombik pedig egy igazán embert próbáló élethelyzet több szempontból is) észreveszi, hogy úton útfélen is kért vagy kéretlen tanácsokba botlik. Ezek a tanácsok, vélemények az esetek döntő többségében jóindulatúak, segítő szándék vezérli az adójukat, de mégis észrevétlenül is hihetetlen nagyot tudnak csapni és sokszor pont a szándék ellenkezőjét érik el. 

Szavaink és tetteink hatása lombikos anyukákra …

Ez a cikk a pszichológiai és egyben (lombikus anyukaként) a személyes véleményemet is tükrözi, hogy mik azok a szavak/tettek/kifejezések, amiket talán jobb elkerülnünk, ha tényleg támogatni szeretnénk a másik embert, aki épp lombik programon megy keresztül, illetve, hogy mit tehetnénk/mondhatnánk helyette.

Itt muszáj a személyes kedvencemmel kezdenem, ami a következő:

“ne stresszelj/ne idegeskedj/engedd el/ne gondolj rá aki pedig még inkább nyomatékosítani  és fájdalmasabbá szeretné tenni ezt a sok esetben káros és értelmetlen tanácsot a következőt is hozzáteszi: “ezzel árthatsz a babának/majd emiatt nem fog sikerülni” és hasonló ínyencségeket. Senki ne értsen félre, természetesen stresszelni nem jó dolog és ha lehetséges, persze, hogy jobb elkerülni, mint feleslegesen pörgetni magunkat DE kérem jelentkezzen az a lombikos anyuka, aki stressz nélkül ment át a lombikprogramon, mert én nem ismerek ilyet. A lombik program megerőltető és idegörlő, a stressz érzése a program alatt teljesen természetes, hihetetlen nagy a tét, nagyon sok a befektetett energia, plusz ha ez nem lenne elég, tele vagyunk tömve hormonokkal. Ha azt látjuk, hogy lombikon átmenő közeli hozzátartozónk éppen szorong csak hallgassuk meg figyelmesen, validáljuk az érzéseit, azaz mondjuk el, hogy teljesen természetes, hogy így érez és kérdezzük meg, hogy mivel tudnánk segíteni. Csak úgy mellékesen jegyzem meg a témával kapcsolatban, hogy ha attól megnyugodna mindenki, hogy valaki ezeket mondja neki, akkor egy sokkal nyugodtabb világban élnénk. A szorongást sok esetben ugyanis kontrollálhatatlan vagy legalábbis a benne lévő személy akként éli meg. Pont emiatt lehet nagyon káros hozzátenni azt, hogy ez árthat a lombik sikerének. Nem elég, hogy szegény leendő anyuka szorong, de még szorongjon attól is, hogy ezzel valami rosszat csinál?! 

“Menj xy orvoshoz/intézetbe, szedj xy tablettát, tartsd az xy diétát, csak feküdj a 2 hétig a beültetés után/már a beültetés után másnap is dolgozz,stb. .” Na most, amikor valaki belekerül a lombik forgatagába hihetetlenül sok információ, tanács, vélemény kerül az útjába. Általában keressük is őket, hiszen persze, hogy a lehető legtöbbet meg szeretnénk tenni azért, hogy minnél jobb esélyeink legyenek. Mindenkinek szíve joga bármilyen csodaszert, csodaorvost, csodamódszert kipróbálni és információt kérni ezekkel kapcsolatban. A gond az, amikor az információ nem információ formájában jut el hozzánk, hanem amolyan agresszív tanácsként, kissé talán azt is sugallva, hogy csak úgy sikerülhet, ha követed a tanácsolt dolgot. Mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy hova szeretne menni, milyen módszereket szeretne kipróbálni, hogyan akarja eltölteni a programban töltött napokat, stb. Hozzátartozóként szépen fogjuk a szerettünk kezét és bízzunk abban, hogy meg tudja hozni a számára legjobb döntést… csak azért mert nekünk vagy egy ismerősünknek segített valami, nem biztos, hogy a szerettünknek is segítene. Lombik alatt a lombikon átmenőnek pedig arra pont nincs energiája, hogy vitatkozzon, így a túl vehemens tanácsadók sokszor idővel kispadon találják magukat és nem kapnak új információkat.

“Nem gondolkoztál petesejt donáción/örökbefogadáson/stb.?”   Aki eljut a lombik programig valószínűleg tudja, hogy létezik örökbefogadás…, illetve ha elég ideig benne van a “rendszerbe” nagy valószínűséggel idővel a petesejt donációrol is hallani fog illetve minden más lehetséges útról. Na most, hogy ki mit és miért választ az teljesen egyéni döntés, egyik döntés se jobb vagy felsőbbrendűbb a másiknál, szimplán személyes preferencia. Ha egy hozzátartozónk lombikozni akar, szurkoljunk a lombikhoz, ha örökbefogadni akar, akkor ahhoz, és kész, ennyire egyszerű. 

“Csak bízni kell benne és sikerülni fog” vagy ennek az ellenkezője: “majd akkor sikerül, amikor már nem is számítasz rá, nem is stresszelsz rajta”. Ezekkel több gond is van. Leginkább feltételezik, hogy a lombik az alapján lehet sikeres vagy nem, hogy nekünk mi jár a fejünkben, elengedjük e vagy épp bizakodunk e. De egyik se igaz. Ezek a gondolatok leginkább népi legendákon alapulnak, és sokszor hibás ok-okozati összefüggést feltételeznek. Lehet, hogy Marika már elengedte mire sikerült neki a baba, de ez nem azt jelenti, hogy ezért sikerült. Ugyanúgy, lehet hogy Renike nagyon bízott a lombikban, de nagy valószínűsséggel akkor is ugyanúgy sikerült volna, ha épp nem bizakodott volna abban a hónapban. Itt ugyanis leginkább biológiai tényezőkről van szó… nincs hatalmunk felette. Én személy szerint azt sem szerettem amikor valaki azt mondta nekem, hogy “én tudom, hogy sikerülni fog Nektek” illetve azt sem, hogy “ti annyira megérdemlitek, Nektek sikerülnie kell”. Ezek mögött a mondatok mögött csupa jóindulat van, de a valóságban babát sajnos nem érdemre adnak és sosem tudhatjuk biztosan, hogy sikerülni fog-e. Ha azt látjuk, hogy ez segít a hozzátartozóknak akkor persze mondhatjuk ezek változatait, de könyörgöm, azt sose mondjuk egy éppen lombikozónak, hogy engedje el… nem, nem tudja elengedni, épp lombikozik és attól még hogy nagyon akarja, vagy attól még, hogy már épp bízni sem mer, igenis sikerülhet!

“Jobb is, hogy nincs gyereked, az enyémekkel is annyi gond van” – van aki panaszkodik a saját gyerekéről, van aki épp dícséri, és van olyan is, aki a terhességéről oszt meg részleteket. Természetesen ez mindig szituáció és kapcsolat függő, hogy mi fér bele, de alapjáraton gondoljunk bele, hogy ez egy érzékeny téma a lombik programon átmenőnek. Csak akkor beszéljünk a saját terhességünkről, gyerekeinkről, ha biztosak vagyunk benne, hogy ezzel nem okozunk fájdalmat. A legjobb módszer erre pedig az őszinte kérdezés és a válaszra adott valódi figyelem.

Összefoglalva talán azt emelném ki, hogy ha támogatni szeretnénk valakit (az élet amúgy bármely területén), akkor ne abból induljunk ki, hogy mi mit gondolunk segítségnek, hanem kérdezzük meg a személyt, hogy hogyan tudnánk a legjobban mellette állni, mi segítene neki a legtöbbet az adott szituációban. Próbáljunk meg együttérezni, a másik mellett lenni, szeretet és elfogadást adni. Biztosítsuk a hozzátartozónkat, hogy természetes, ha félelmei, aggodalmai vannak, és az is, ha nincsenek. A legtöbbet az ad lombikon proramon átmenve, ha tudjuk, hogy vannak olyan személyek, akikkel mindent tabu nélkül megoszthatunk és akik mindig feltétel nélkül mellettünk állnak.

Békési Edina

Békési Edina

Szakmai és személyes életútja is a magunkban rejlő lehetőségek kibontakoztatásáról és saját belső erőnket támogató stratégiák megtalálásáról szól. Elkötelezett, hogy mindezzel a tudással mások segítségére lehessen.

Önegyüttérzés

Viselkedésváltozás

Viselkedésváltozás

MindYourShine

MindYourShine

(önegyüttérzés + viselkedésváltozás)

Kapcsolódó cikkek

Önegyüttérzés Fontossága Szülőként

Önegyüttérzés Fontossága Szülőként

Még várandósságom alatt mondta nekem a terapeutám, hogy a babám születése utáni időszak mindent megváltoztat majd, egyszerre lesz csodálatos és hihetetlenül nehéz. Minden szavával egyetértek, a szülőséget én egy óriási ajándékként élem meg, de közben életem egyik...

bővebben
Mi is az önegyüttérzés és miért jó ez nekünk?

Mi is az önegyüttérzés és miért jó ez nekünk?

Önegyüttérzés azt jelenti, hogy ugyanúgy bánunk saját magunkkal, mint egy hozzánk igazán közel álló baráttal. Önmagunk szövetségesévé válunk, és szigorú önkritika helyett - amit oly sokan oly sokszor gyakorlunk, amikor valami vélt vagy valós hibát elkövetünk -...

bővebben