Még várandósságom alatt mondta nekem a terapeutám, hogy a babám születése utáni időszak mindent megváltoztat majd, egyszerre lesz csodálatos és hihetetlenül nehéz. Minden szavával egyetértek, a szülőséget én egy óriási ajándékként élem meg, de közben életem egyik legnagyobb kihívásának is. Tapasztalatom szerint pedig az anyává válás útján az egyik legnagyobb támasz, amit magamnak (és a családomnak) is adhatok az az önegyüttérzés gyakorlása. Ebben a cikkben pedig leírom, hogy miért és hogyan segít napi szinten az önegyüttérzés abban, hogy boldogabb, nyugodtabb emberek és magabiztosabb, támogatóbb szülők lehessünk. 

Általánosan arról, hogy mi az önegyüttérzés és miért is jó nekünk a következő cikkben olvashatsz:

https://www.mindyourshine.hu/mi-is-az-onegyutterzes-es-miert-jo-ez-nekunk/

Most pedig következzenek az önegyüttérzés szülőséggel kapcsolatos aspektusai:

• Szülői büntudattal való munka, önostorozás helyett szeretettel motiválás 

Aki már nevelt gyermeket szinte biztosan tudja, hogy mire gondolok a szülői bűntudat alatt. Jó és szerető szülei szeretnénk lenni a gyermekünknek, de a mindennapok során milliószor találjuk magunkat olyan szituációban, amikor valami miatt bűntudatot érzünk, felmerül bennünk, hogy nem vagyunk elég jók. Ilyenkor pedig sokunknál beindul az önostorozás, önmagunkat hibáztatjuk, múltbeli eseményeken rágódunk. A motiváció az, hogy jobbak legyünk, de a valóságban mindettől csak még rosszabbul érezzük magunkat és a problémák pedig ismétlődnek. Az önegyüttérzés segít nekünk felismerni, hogy bár sajnos tökéletesek sose leszünk – hiszen ez lehetetlen – , de lehetünk elég jók magunknak és a gyermekünknek is – minden hibánk ellenére is. A hibák természetes részei a gyermeknevelésnek (és az emberi létnek), önmagunk büntetése helyett azonban tudunk magunkhoz szerettel és kedvességgel fordulni. Ha tudjuk, hogy bármi is történik, belül egy szerető, megértő légkör fogad, úgy hosszú távon sokkal könnyebb változtatni is. Óriási ereje van a kedvességnek, amivel magunkhoz és másokhoz is fordulhatunk, kinyitja a szívünket, pozitív érzések átéléséhez vezet, és hatékonyabb megküzdést tesz lehetővé.

• Kapcsolatba lépés a saját szükségleteinkkel, magunkra való odafigyelés

Az önegyüttérzés gyakorlásával igazából az önmagunkra való odafigyelést is gyakoroljuk. Átgondoljuk, hogy mire van igazán szükségünk, figyelünk a testünk és lelkünk jelzéseire és a lehetőségeinkhez mérten megadjuk magunknak azt, amire vágyunk. Szülőként az ember könnyen elveszik a másra való odafigyelésben és megfelelésben, elfeledkezik saját magáról. Önmagunkra való odafigyelés és napi szintű tudatos tettek a jóllétünkért viszont nem csak minket tesznek boldogabbá, hanem jobb szülővé is tesznek minket. Nagyon nehéz úgy támogatni a gyermekünket, hogyha mi magunk rosszul érezzük magunkat a bőrünkben, kialvatlanok és stresszesek vagyunk. A jó hír az, hogyha tényleg őszintén kapcsolatba kerülünk magunkkal, akkor tudni fogjuk, hogy mit tudunk magunkért tenni. Ez lehet mindenkinek teljesen más, a lényeg a saját raktáraink feltöltése. Gondolok itt meditációra, sportra, olvasásra, zenére, hála napló vezetésére, könyvekre vagy egy számunkra fontos hobbiban való elmerülésre, bármi ami örömet okoz nekünk. Mindez nekünk is segít, a napi rutinokkal/tettekkel jelezzük a lelkünknek, hogy fontosak vagyunk magunknak, és hogy magunkban szövetségesre leltünk. A gyermekünk pedig ugyancsak azt a példát tanulja meg, hogy magunkkal törődni fontos, szükséges, és még egy pihentebb, boldogabb szülőt is kap mellé.

•   Kilépés az állandóan futott körökből

Sokszor a közeli kapcsolatainkban észlelhetjük, hogy egy-egy dolog szinte állandó vitaforrásá válik, nincs ez másképp a gyermekünkkel sem. Tara Brach Radikális Elfogadás című könyvében (amit, amúgy mindenkinek jó szívvel ajánlok) mesélt arról, hogy mennyire zavarta, amikor a tinédzser fia csak a szobájában ült, a videojáték előtt és semmi mással nem foglalkozott. Folyamatosan vitatkoztak, de nem változott a fiú, csak egyre elmérgesedett a viszonyuk. Egyik nap viszont, amikor újra a fia szobája előtt állt és meghallotta a videojáték hangját, már készen állt rá, hogy bemenjen és megszidja a fiút, viszont ehelyett megállt és elkezdte figyelni a saját érzéseit. Érezte a dühöt, amiért nem olyan a fia, mint amilyennek elképzelte, a félelmet, hogy elveszíti a jó kapcsolatát a gyerekével, a sérülékenységet, hogy mennyire függ a gyermekeivel való kapcsolatától. Mindezen érzések felszínre hozása és megengedése megnyitotta a szívét. Együtt tudott érezni saját magával és a fiával is, akinek ráébredt, hogy ugyancsak nehéz lehetett ez a szituáció, és aki úgy érezte, hogy nem érti meg őt az édesanyja. Így szidás helyett érdeklődéssel fordult oda a fiához, teret adott a fájdalmas érzéseinek, és ez lehetővé tette, hogy önmagának és a fiának is több megértést, szeretetet adjon. Kapcsolatuk pedig újra megerősödött. 

Egy-egy veszekedés során, a felek sokszor egy negatív spirálba kerülnek, még ha nem is mondanak semmi bántót, a másik gesztusaitól is nőhet a feszültség. Az önegyüttérzés ki tud minket vinni ebből a spirálból, és ugyanúgy mint a feszültség, a pozitív érzések is tudnak “ragadósak” lenni. Így a magunkkal való együttérzés lehetővé teszi azt, hogy a másikkal is könnyebben együttérezzünk és, hogy a másik fél is nyitottabb legyen felénk. 

•   Érzéseink és gondolataink elfogadása

Ha régóta hibáztatjuk magunkat dolgokért és ostorozzuk magunkat a hibáinkért, akkor az önelfogadás egy hosszabb folyamat része. Sokszor még a saját gondolatainkat vagy érzéseinket is nehéz elfogadnunk. Mondok erre egy példát, amiről ritkán lehet hallani, pedig fontos lenne beszélni róla. Vannak olyan anyukák, akiknek a gyermekük születése után vagy bármikor a gyermekkorukban kényszergondolatai jelentkeznek, amik a gyermek bántásával kapcsolatosak. Ezek az anyukák ilyenkor általában szörnyen érzik magukat, iszonyú bűntudat gyötri őket és nem is értik, hogy hogy lehetnek ilyen rossz emberek. A valóságban viszont ezen gondolatok ereje pont abban van, hogy tabuként léteznek, még csak beszélni se lehet róluk. Pont azoknál a szülőknél szokott ez sokszor megjelenni, akik a legjobbat akarják a gyermeküknek és ezért ők háttérbe szorulnak. Ezek a gondolatok viszont sose válnak valóra, és a legjobb ellenszerük az, ha nem küzdünk ellenük, elfogadjuk a jelenlétüket és együttérzéssel viszonyulunk magunkhoz. 

Ugyanígy van ez más esetekben is: a gyermekünkkel kapcsolatban nagyon sok olyan érzés vagy gondolat felmerülhet, ami valami miatt fájdalmas nekünk vagy bűntudatot kelt. Ilyen lehet például az is, ha nem olyan a gyermekünk, mint amilyennek elképzeltük, vagy ha nagyon nagy áldozatnak érezzük a gyermeknevelést. Bármi is legyen az érzés vagy gondolat, lényeg, hogy önhibáztatás helyett próbáljuk megérteni magunkat, ítélkezésmentesen magunkhoz fordulni, és szerető attitűddel támogatni magunkat a nehézségek során. Mindez pedig a gyermekünk elfogadását és támogatását is előrebb viszi. 

• Viselkedésproblémák kezelése 

Kristin Neffnek (az önegyüttérzés egyik fő kutatójának és önegyüttérzés programok kifejlesztőjének) autizmussal élő kisfia van, aki nagyon érzékeny, és kifejezetten sok kitöréssel kellett megküzdeniük, amikor a kisfiú elveszítette a kontrollt és a földön üvöltött. Egyik ilyen epizód során Kristin egyedül volt a kisfiával repülőn, ami egy nagyon megterhelő szituáció volt mindkettejüknek. Kristin mesél arról viszont, hogy hogy tudta ebben a helyzetben is elővenni az önegyüttérzést. Azzal, hogy hagyta magának átélni minden érzését (szégyen, bánat, félelem, szomosúság, düh) és szeretettel fordult maga felé, biztosítva önmagát a támogatásáról a kisfiát is nyugodtabban és biztosabban tudta tartani. Az ő nyugalma pedig segített a fiúnak is megnyugodni. Így van ez minden viselkedésproblémánál, ha mi magunknak támaszt tudunk nyújtani és az érzéseinknek teret engedve magunk mellett tudunk állni, akkor sokkal nagyobb eséllyel fog a gyermekünk is hamarabb békére lelni.

Összefoglalva tehát, az önegyüttérzés a szülőségben óriási segítségünkre lehet, hiszen általa közelebb kerülhetünk saját érzéseinkhez, átélhetjük azt, hogy nem vagyunk egyedül, millió más szülő is küzd, és szeretetet adhatunk magunknak. A szeretet és kedvesség amit magunknak adunk, pedig az életünk minden kapcsolatára pozitív hatással lesz.